Végső állomás…

Mielőtt bárkit is megtévesztene a cím: ez nem a folytatása a 2000-ben készült amerikai misztikus horror, thrillernek…ez inkább az Én végső állomásom…ami rohamosan közeledik…Még! Még? 25 nap van hátra…

 

Azt hiszem nem vittem túlzásba a kisfiamról szóló blog bejegyzéseket (majd ezután :)). Túl sok újat úgysem tudtam volna írni a terhességről, hiszen naponta nők százezrei esnek teherbe, szülnek gyereket, ejtenek gátmetszést és a beöntésre még ki sem tértem…:))

Ez a blogbejegyzés inkább egy ” lezárása”, “összefoglalója” az elmúlt (nem mindig ) csodálatos időszaknak!

 

Bár döcögősen és rengeteg rosszuléttel indult…és a vége sem fenékig tejfel (+25 kiló) …megérte…legalábbis ezt mondják…de 25 nap és kiderül!

 

Hogy izgulok-e?

Változó…

 

Egyszer túl nagy a szám…”Pfff..szülés??? Sima ügy!”

Máskor meg…ülök a kád szélén és zokogok…”Mi lesz velem???”

 

…ilyenkor a férjem próbál megvigasztalni…de csak olaj a tűzre…

 

…ha jobban bele gondolok Neki sem volt egy leányálom az elmúlt (majdnem) 9 hónap…nem tagadom…a hisztis énem eléggé felerősödött…(De Nagyon Szeretlek!!!)

 

…mondjuk az egyik éjszaka azt hitte betörő vagyok…vagy lehet csak okot keresett rá, hogy jól fenékbe rúghasson :)))

Rövid sztori:

 

Éjszakánként nem alszok…túl meleg van…túl hideg van…feküdni nem jó…ülni se…nem beszélve a fél óránkénti mosdóba járásról…szóval Ő békésen aludt…én meg nem…és járkáltam fel alá a lakásban…a sötétben…nem akartam felkapcsolni a villanyt, hogy ne ébresszem fel. Azt hittem halk vagyok…mit is képzeltem…hiszen olyan vagyok mint egy elefánt a porcelán boltban :)) …szóval már éppen elfáradtam a fel- alá járkálásban, amikor hangosan üvölteni kezd: “Ki vagy??? ” …és már pattant is ki az ágyból, mire szóltam, hogy “Nyugiii…Bea vagyok…”

Jött a válasz:

“Azt hittem betörő!”

Szóval ilyen és ehhez hasonló sztorik történtek Velünk…

 

Most pedig már nincs más dolgunk csak várni…a lakást kifestettük…megvannak a baba bútorok…a kiegészítők…a ruhák…(persze szerintem még nincs elég ruhája)…a barátaim pedig babaváró bulit szerveznek hétvégére…Éljen az alkoholmentes pezsgő!!! :))

 

Nincs okom panaszra…bármikor újra kezdeném…és pár év múlva újra is fogom…egynél nem állok meg…egy kistesó sosem árt! 🙂

 

Addig is remek “kis” kalandban lesz részünk…ígérem nem fogok minden kakis pelenkát kiteregetni! 🙂

 

A következő bejegyzést pedig már Édesanyaként írom…sokszor még én sem hiszem el…és tessék már megint sírok…

 

Inkább le is zárom ezt a bejegyzést…

 

Ősszel folytatjuk…

 

 

 

 

 

 

 

3