29
nov
2017
57

Télapó nyomában, avagy hinni vagy nem hinni!?

/
/

A karácsony közeledtével a gyerekekben felmerülhet a gyanú, hogy talán a Télapó nem is létezik…

Nincs (még) gyerekem szóval nem fogom az észt osztani….amúgyse osztanám nekem se ingyen adták…sőt néha kétszer kellett én is sorba álljak…na de félre az iróniát.

Szóval gyerek…meg karácsony…télapó meg az új iPhone…így indult ez a sztori.

Laza péntek délelőtt…piac…lángos ( extra fokhagymával).

A gyerek ott áll mellettem, göndör fürtök, tök cuki kis szemüveg és csak úgy sorolja a karácsonyi kívánságait…anyuka…kezében az iFón lelkesen hümmög neki…majd félvállról megjegyzi: “Apádnak is sorold el…idén ő veszi! ”

Nos ez volt az előzménye, hogy gondolkodni kezdtem…ÉN vajon mikor és hogyan tudtam meg, hogy nem létezik a Télapó?!

Zárójelben: Ha gyerek olvassa ( Perszeeeeee, hogy létezik!!!) A szülőnek ilyenkor két választása van: lerántja a leplet és elmondja az igazat vagy hagyja, hogy gyermeke továbbra is higgyen a karácsonyi csodákban. És, hogy mi a legjobb? Nos, azt mindenki maga döntse el, de ne feledjük egyszer mi is voltunk gyerekek…

Karácsony!

Erről az egyszerű, de annál varázslatosabb szóról mindenkinek más jut az eszébe: Jézus születése, a havas táj, fenyőfadíszítés, szaloncukor, drága ajándékok…

De ott van az őszinte emberek csoportja, a kisgyerekek, akik minden év decemberében azon kezdenek el gondolkozni, hogy a Télapó, hogy tudja kiosztani egyetlen éjszaka alatt az „előre megrendelt” ajándékokat, a szomszéd kisfiú miért kapta meg a játékbolt legdrágább kisautóját, míg ő csak egy zsák építőkockát kapott, és a levél, amit a múlthéten az ablakban hagyott, hogy került a könyvespolc tetejére…

Talán kilenc éves  lehettem amikor a tanító néni arról faggatta az osztályt, hogy kinek mit hozott a Télapó. A hátsó padban ülő gyerek hangosan nevetni kezdett, majd tömören megjegyezte, hogy a Télapó nem is létezik…

WTF??? ( korhatáros)

Otthon az első kérdésem az volt: „Anya! Ugye létezik a Télapó?!”

…anya nem habozott, kedvesen rám mosolygott és már hallottam is a várva várt választ: „Hát hogyne létezne!” Elmagyarázta, hogy néha nem elég a manók segítsége és ezért pár megbízható szülőt megkér az ajándékok kiosztására…

(Visszagondolva…jó duma! 🙂 )

…többet nem kételkedtem…

Ma sem kételkednék és jó lenne hinni, hogy tényleg van valaki, aki karácsony éjjelén, hatalmas, piros bársonnyal bélelt szánjával körbeutazza a világot, teljesítve megannyi kisgyerek kívánságát.

Sok szülő inkább az őszinteség mellett dönt, de nevezhetjük-e hazugságnak azt, ha nem akarjuk „lerombolni” a gyermek álomvilágát. Miért ne őrizhetnénk meg még néhány évig gyermeki naivitását, hisz az életben kap majd elég “virgácsot”.

Mindennek megvan a maga ideje, de tegyük fel magunkban a kérdést: köthetjük-e korhatárhoz a karácsonyba vetett hitünket?

A karácsony VALÓBAN a szeretet ünnepe. Csodáról szól, arról, hogy ilyenkor  bármi megtörténhet, és amíg gyermekeink szemében ott van az a reményteli csillogás, hogy Télapó bármelyik percben leparkolhat szánjával a ház előtt többet ér a sivár igazságnál….

 

UI: a lángos finom volt 🙂

 

57

1 Hozzászólás

Hozzászólás küldése