6
nov
2017
42

Húú de beképzelt valaki…

/
/

…ez volt az első gondolatom a férjemről! Nem valami romantikus ugye? Ha visszagondolok arra a napra ahogy megismerkedtünk nem hittem volna, hogy egyszer a felesége leszek…hát az lettem! 🙂

Február utolsó napja volt…szökőév. Lázasan vártam az Oscar-gálát, na jó nem is az Oscart hanem azt a pillanatot amikor DiCaprio végre átveszi az arany szobrocskát…de erről majd később bővebben.

Vasárnap délután egy régi barátnőmmel kávézni indultunk, a születésnapja volt pár nappal korábban…ünnepeljünk kicsit, meg persze pletykáljunk. Így is telt az idő kb. 10 percig amikor megjelent egy magas, nem felemás cipőben egy srác…és leült közénk!!! Mint kiderült a barátnőm régi ismerőse vagy mi?! Nem igazán érdekelt, a telefonomat babráltam…ők meg nevetgéltek meg sztorizgattak…Egyszer csak rám néz:

“Hol szoktál ebédelni?”

Tömör válasz…

“Otthon.”

Tömör kérdés…

“Otthon?”

Nem is tudom mi volt a sértőbb? Az, hogy azt feltételezi nem tudok főzni mert szőke vagyok? Vagy, hogy nincs pénzem étterembe menni?! Kicsit felment a vérnyomásom…gondoltam is “Húú de beképzelt valaki!”

“Ebédelj velem!”

“Nem ebédelek, van hol ennem! Köszi!”  – itt döntöttem el, hogy nem szimpi a srác…miért is lenne? Leül csak úgy mert magas…meg jóképű, nagyon jóképű…ebédelni hív első látásra egy idegen csajt…tipikus…köszöntem ebből nem kérek! DE kértem…de nem ezért!

Még hármasban egy két szál cigit elszívtunk majd hazamentem….hogyne mentem volna….kezdődik az Oscar!!!

Meleg takaró elő, a pattogatott kukorica bekészítve…van még pár szál cigarettám is, lesz időm lemenni a nagy izgalom közepette…amikor üzenetet kapok…

“Lejössz egy cigire?”

a magas srác volt…

“Le.”

este kilenc óra volt…

Ilyen furán még sosem éreztem magam, pedig sok fura helyzetben voltam már, de ez most más volt. Ha valaki azt hinné ez szerelem volt első látásra, akkor téved! Ez annál sokkal több volt!

Hajnali három óráig beszélgettünk…sok mindenről, már nem tűnt annyira nagy képűnek…sőt.

…nagyon hideg volt…azt a csípős hideget még most is érzem a hátamon. (Aki azt gondolja most csókol meg először…ez nem az a film!)

Eldobtam az utolsó száll cigarettámat és indultam haza, amikor ott az utca ködös, sárga fényében megláttam azt a szemében amit a sajátomban láttam hosszú évekig amikor a tükörbe néztem…és akkor világos lett, neki most egy barátra van szüksége, ahogy nekem is…

A ködös időt azóta szeretem…

 

 

42

11 hozzászólás

  1. Avatar
    Manó

    Tetszik! Végre egy blog ami nincs tele reklámmal, és minőségi tartalom van! Csak így tovább!

Hozzászólás küldése