28
Már
2020
7

HARMINC…

/
/

Azt hittem megvisel majd ez a szám…de őszinte leszek nem igazán! Úgy értem nyilván kellemesebb érzés volt, úgy válaszolni arra a kérdésre, hogy “Hány éves vagy?”, hogy “Huszon……egy néhány…”, de a MAI világban az ember örül, ha számolhatja az éveit és minél több van belőle.

Zárójel ( valahányszor egy nagyobb eseményre készültem az életem során: az esküvőm, a szülés, a keresztelő stb…soha nem úgy alakult, ahogy elterveztem, úgymond egy-két akadály mindig volt előttem és ez most így alakult!)

Nyilván a mostani helyzetben nem Takó Bea 30. szülinapja a legfontosabb, de engem igenis megviselt, hogy nem ünnepelhetek úgy, ahogy elterveztem…mert, hogy terveztem és szerveztem…és BUMM koronavírus…BUMM…karantén…BUMM a sok hülye aki még mindig nem veszi komolyan és BUMM így csak húzzuk az időt, hogy végre SZABADOK lehessünk…röviden és tömören: örüljünk, hogy nem a bombáktól kell elbújunk, hanem a TV előtt “ússzuk” meg ezt az egészet…és akkor itt PONTOT is teszek a vírusra.

GIA…GIA…NOSZTALGIA….

Volt időm gondolkozni, az elmúlt napokban…és “nyilvántartásba” vettem az elmúlt HARMINC évemet…

És az első gondolatom az volt: Kib’szott jó HARMINC évem volt!!! (elnézést a kifejezésért de ha ezt gondoltam először, akkor hadd gondoljam már így, függetlenül attól, hogy a ronda beszéd, nem nőhöz, anyához bla bla bla….való)

ELŐSZÖR is: Csodálatos gyerekkorom volt!!! Nem voltunk gazdagok, de a szüleim, ANYA és APA mindent igyekeztek megadni nekem, még most sem tudom, hogy csinálták tizennyolc – tizenkilenc évesen, mert én így HARMINC évesen nem mindig tudok helyt állni szülőként.

Annyi klassz emlékem van, hogy mire a végére jutnék a felsorolásának betölteném a NEGYVENET :))

Azért néhány szösszenet: Anyukám mindig is…hogy is fogalmazzak Védelmezett…néha a NAGY hangjával és hajtépésével…

-rövid sztori: KILENC éves lehettem, amikor nagymamáméktól bicikliztünk haza…Én a járdán tekertem, ahogy jó gyerekhez illik, anyukám az úttesten pedálozott…már majdnem hazaértünk, amikor a járda végén szóltam anyának, hogy egy néni hátba vágott…na anyámnak se kellett több, visszapattant a bringára, én utána…tekerünk tekerünk…előttünk ment egy colos meg egy alacsony “nőci”…kérdezi anya: melyik volt? – az alacsony -mondom…de még be sem fejeztem anya már belekapaszkodott a hajába a bringáról és elkezdte “faggatni…”szépen” és “nőiesen”, hogy ugyan magyarázza már el neki, hogy miért csapott a hátára egy gyereknek? ( a nő kb. HARMINC lehetett)…persze csak mekegett-makogott…:))

Persze nem csak ilyen “agresszív” sztorijaim vannak…a magyar irodalom és a versek iránti szeretetemet IS Anyukámnak köszönhetem (ehhez pedig gimnáziumba társult egy remek magyartanárnő IS.)

…de ugráltunk tócsákban, lifteztünk (régen ez nagy szó volt!!!)

…állított sarokba – felemelt kézzel…

…ruhákat varrt és kötött a Barbie babáimnak…

…aztán mikor kiderült, hogy lesz egy tesóm…igyekezett nagyon a kedvembe járni…mert hát eléggé féltékeny típus voltam (vagyok)…

…majd letörölte a könnyeimet a szerelmi csalódás után…

…és büszkén állt mellettem az első diplomaosztómon…majd a másodikon…és a harmadikon is ott fog!!!

Na és ott van Apukám! …az ELSŐ szülinapomon nem lehetett ott…katona volt… persze azóta bepótoltuk…

Az egyik legemlékezetesebb gyerekkori élményem az volt, amikor apa elvitt horgászni…persze nem a horgászás volt nagy kaland, hanem az oda vezető út…ugyanis leállt az autó (a haverja autója…nekünk nem volt kocsink) a síneken…a vonat pedig robogott felénk…apa kipattant és gyorsan áttolta…és akkor apa egy SZUPERHŐS lett a szemembe!!!

Apától megtanultam…”ne fogadjál te senkivel, és ne kártyázz pénzben!!!)….ez úgy volt, hogy gyerekként addig nyaggattam apát: “Játszunk pénzben…játszunk pénzben” – amíg bele nem ment…VOLT egy csomó apróm…a lapok is jöttek…a végére persze nem maradt egy BANIM se… akkor apa visszaadta az elnyert zsákmányt meg adott is még mellé…én meg megígértem, hogy nem játszok pénzben többet!

Gyerekként nekem a KÖRÖS-PART volt a Riviéra, harminc év alatt még nem sikerült elutazzak a szüleimmel egy tengerpartra, ezt mihamarabb pótolni szeretném majd!

Olyan jók voltak a közös sátorozások, szalonnasütések, vagy a vasárnapok, amikor apa kikölcsönzött egy VHS kazit…érdekes érzés így visszatekinteni, hogy tényleg sokminden megváltozott HARMINC év alatt, de a SZERETETEM és TISZTELETEM irántuk az nem!

És még jó sok ilyen kedves történetem van a szüleimmel, amit majd elmesélek Fredikének ha nagy lesz, néhány otthonról hozott szokást pedig én is bevetek majd!

A gyerekkorom másik fontos pillére a NAGYSZÜLEIM voltak! Nagyon szerencsés vagyok, hogy elmondhatom ISMERTEM mind a NÉGY nagyszülőmet, sőt még a dédnagyszülőket is!

De mint minden gyereknek, nekem is volt egy kedvencem: Katika mama!

…fúúúú…ez rohadt nehéz…még mindig…pedig az ember azt hinné, hogy idővel könnyebb lesz, de ha valakit ANNYIRA SZERETSZ mint én Mamát, akkor ez nem fog menni, bármennyi idő is telik el.

Ilyenkor jó lenne megint gondtalan gyereknek lenni, ott aludni mamáéknál hétvégén meg néha hétköznap…Baywatchot játszani a fürdőkádban, vagy mamával főzni a konyhában (mindig engedte, hogy segítsek)…

…kamaszként pedig mindig vigaszra leltem Náluk…ott mindig kidühönghettem magamat…

…visszagondolva sokszor vágytam rá: “Mikor leszek már felnőtt…?” – Most nem tenném már!

Nekem tényleg kijárt a jóból: nemcsak remek szüleim és nagyszüleim vannak, de van egy KLASSZ Bátyusom is, aki néha apám helyett apám volt!

A legtöbb viccet Ő tanította…meg a román verset is néha! 🙂

A szüleim akkor is jó döntést hoztak, amikor kiválasztották a keresztszüleimet. Keresztanyuval és keresztapuval manapság ONLINE tartjuk a kapcsolatot és heti rendszerességgel megvitatjuk az ÉLET nagy dolgait! 🙂

A lista még tovább folytatódik, hiszen TIZENHAT éves voltam, amikor megszületett a húgom! Viszont ez a potom tizenhat év sose állt közénk, mai napig úgy tudunk vitatkozni egymással mint két 10 éves, de azért nagyon szeretjük egymást…ugye Joey? :)) Tizenhárom éve én pelenkáztam őt, most Ő pelenkázza az én fiamat vagyis a keresztfiát. Remélem mindig ilyen JÓ testvérek maradunk, rajtam nem fog múlni!

A HARMINC év nem telt el barátok és bulik nélkül sem! Néhány barátság sajnos megkopott, a MAG megmaradt, és büszkén mondhatom, hogy olyan BARÁTAIM vannak akikre tényleg mindig számíthatok!

Bulik is voltak…nem is kevés…és olyan is akadt amikre csak HOMÁLYOSAN emlékszem, de így kerek a történetem!

Aztán valahogy csak “megkomolyodtam” de egy jó pálinkára…vagy tequilára…most is vevő vagyok NEM tagadom!

Jelenleg pedig, HARMINC évesen ott tartok, hogy: megtaláltam a másik felemet, a társamat, akihez férjhez mentem, született egy kisfiúnk és SAJÁT családot alapítottunk! Talán ez keményebb mint az érettségi, a vizsgaidőszak, a szülés, és két lábtörés (ez is megvolt) egybe véve!

HARMINC évesen még tanulom a kompromisszum kötést, a ne legyél túl bunkó mindenkivel magatartást, emelett próbálok az maradni aki mindig is voltam: becsületes, humoros, nagyszájú, segítőkész EMBER! – nem kis meló –

És hogy mit kívánok magamnak SZÜLINAPOMRA?

SEMMIT! – Mindent, amire vágytam MEGKAPTAM!

És ha csak fele ennyire jó gyerekkort tudok nyújtani a saját fiamnak, mint amiben nekem volt részem, akkor azt mondom majd:

Jól csináltad Bea!

Igyunk egy pálinkát!

…ami pedig a SZÜLINAPI BULIMAT illeti…NOS…már VAN új időpont, készül majd a tortám is, mindenki alkalmazkodott az új helyzethez…így csak annyi hozzáfűznivalóm van: RENDESEN MEG LESZ EZ ÜNNEPELVE!!!

BOLDOG 30. SZÜLETÉSNAPOT NEKEM! 🙂

7

1 Hozzászólás

  1. Avatar
    Boglaaaaar 🤘😆

    Szeretlek Aranyom❣️
    Mindig megrikatod az embert 🙈😭🥰❤️😍
    Boldog szülinapot, itt is ❤️🤘

Hozzászólás küldése