16
aug
2020
4

Gyerekzsivaj és puki szag

/
/

Még nem tartottam a karomban a kisfiamat, de már tudtam, hogy nem leszek a baba-mama klubokba járó anyuka. Terhességem alatt, és most sem olvasgatok “tuti tanácsokat” osztogató oldalakat, könyveket, ha kérdés merül fel bennem vagy anyukámat kérdeztem/kérdezem meg vagy Dr. Spockhoz fordulok és a kör ezzel be is zárul.

Én EZ a típusú anyuka vagyok, nekem ez vált be és természetesen ez nem azt jelenti, hogy aki máshogy csinálja az úgy nem helyes vagy nem jó…tudjátok…mindenki másképp csinálja (lehet dúdolni is ám).

Aztán kb. egy éve zárójelben megjegyzem ( nem sok barátra tettem szert itt Békéscsabán, valóban igaz a mondás, hogy felnőtt korban nehezebben megy a “legyünk barinők” dolog, meg egyrészt még ma is jó kapcsolatom van a gyerekkori barátaimmal, sőt, ha társaságra vágyom mindig hozzájuk megyek, vagy jönnek, másrészt a szüleim bár nem élnek túl messze, közel sem sajnos, szóval bármennyire is szeretnék délutánonként átsétálni hozzájuk ez annál kicsit macerásabb…de hátha…egyszer…, a harmadik része a dolognak pedig, hogy nem szoktam erőltetni a dolgokat, az élet egyik területén sem: például kimegyek a játszóra a gyerkőccel ott van pár dumcsizó anyuka, látszik rajtuk, hogy régóta pajtik nem fogok odamenni, hogy “Csákesz Takó Bea vagyok legyünk barátok (itt a blogomon a lánykori nevem a “művésznevem” :))), mert nem vagyok ez a típus, van amit nem kell erőltetni, legyen szó barátkozásról, közös nyaralásról, programokról, receptekről, szex tippekről…mert ugyebár erre IS van egy tuti mondás, hogy ami nem megy azt nem kell erőltetni…nem kell mindenkivel puszi pajtás legyek sőt, legyen az barát, rokon vagy családtag, sokszor elég a kötelező köröket és mosolygást letudni, aztán csókolom!)

A zárójel előttre visszakanyarodva az úgy volt kérem szépen, hogy fogtam a kisfiamat és elmentünk egy ilyen “baba-mama-tata-dédi-szomszédnéni” foglalkozásra…mondom magamnak: Takó Bea! – most mész és jópofát vágsz, hidd el jó lesz az…nem fog fájni…de éreztem belül, hogy ez nem az én világom, de a gyerek miatt meghozom az áldozatot, gyerekek közt lesz, talán egy normális anyukatárs is akad a horogra. Azért azt tegyük hozzá, hogy attól mert nem vagyok tagja a mami-kluboknak minden napra programot szervezek magunknak…a múltkor 20 km-t tekertünk bringával, hogy őzikét etessünk, de Kitti, a kangoo edző is szívesen vár minket hétfőn és szerdán, ilyenkor Fredike a sztárvendég 🙂 és végül de nem utolsó sorban van egy nagyon klassz játszóház, hamarosan kitérek rá bővebben, szóval programokból nincs hiány!

Na és akkor ismét vissza, erre a csodálatos babás-mamás délelőttre: nem tudom, hogy egyes anyukáknak mi jár a fejükben, amikor egy alig 1 éves totyogóra rászól, mert az a gyerekének a játékával szeretne játszani…hoppá nem is játszani az túlzás CSAK megnézni, mert akinek kisgyereke van az tudja: KÉT percig tart, megmutatod, elmagyarázod neki, hogy mi az, kicsit hagyod, hogy babráljon vele addig a saját gyerekednek adsz egy másik játékot vagy őt is bevonod, hogy nézd csak Matyika most megmutatjuk Fredikének, milyen klassz játékod van, látod Matyika, Fredikének is tetszik, tessék Matyika, visszaadja Fredike nem eszi meg, mert az anyukája amúgy IS úgy főz mint Gordon Ramsay, szóval kap otthon kaját! NEEEEEMMMMMM! Matyika “kedves” anyukája rászól Fredikére: “Ez a Matyika játékaaaaaaa, neeemmmm látod?????” Fredike “még kedvesebb” anyukája LÁTTA, oda is ment és be is szólt…egyből nem lett az ÉNEK annyira VARÁZSLATOS! Visszaszólni persze már nem mert, csak nézett mint borjú az új kapura, a “mami társaival” együtt én meg úgy voltam vele, hogy nyasgem nektek, és remélem a plussz 20 kilótokat ami rajtatok maradt szülés után nem adjátok le soha! Mert ÉN ilyen IS vagyok!

Megjegyzem KIVÉTELEK vannak! És meg is találtam a kivételeket!

Még nagyon régen, amikor a kishúgom tényleg kicsi volt…nagy vágya volt, hogy a VÁR-JÁTÉK játszóházba bemenjen de valahogy mindig elmaradt…vagy zárásra értünk oda, vagy siettünk, szóval nem jutottunk be soha. Kb. nyolc hónapos lehetett Fredike, amikor elmentünk meglesni, hogy mi is folyik egy ilyen játszóházban, hiszen még én sem jártam ilyen helyen, én a blokkudvarban nőttem fel nem játszóházban és látjátok meg is edződtem rendesen :))))

KÉT szó: KELLEMES CSALÓDÁS!

Itt is volt egy félsz bennem, hogy majd vitatkozhatok a szülőpajtikkal, mert a gyerekek ugyanazzal akarnak játszani, de én úgy gondolom, hogy ez a gyerekek csatája…ráérnek vitázni, hogy kié-mié, bár hozzáteszem a VÁR-JÁTÉK játszóházban annyi-de annyi klassz játék van…de tényleg….a kisautótól kezdve a nagyig, csúszda a labdák közé, akadály pálya, konyha, orvosi rendelő, tűzoltó állomás, mászófal, trambulin, társasjátékok, mindenki talál magának játékot, hogy őszinte legyek ÉN sokszor jobbat játszok mint a gyerek! 🙂

Kettő felvigyázó néni váltja egymást a napok alatt, mindketten nagyon aranyosak, szimpatikusak, Fredike már messziről integet és puszit küld nekik, mindig mosollyal várnak és mosollyal köszönnek el…nincs szájhúzás, hogy ” Na ezek már megint itt vannak!”

Ez most nem a reklám helye amúgy, de a VÁR-JÁTÉK játszóházban tényleg móka és kacagás az élet! Mindig szép tisztaság van, ami sajnos nem minden játszóházra igaz. És valahogy az ideérkező gyerekek szülei is másak, sőt szerintem ők is ebbe a csoportba tartoznak mint ÉN, akik nem szeretnek “mami-klubokba” járni.

Érdekes módon itt egyetlen anyuka, apuka, nagymama, keresztanyuka se veszi ki a másik gyerek kezéből a játékot, vagy szól rá…érdekes ugye?

Nekem meg se fordult a fejemben soha ilyen, pedig nem vagyok gyerekimádó, én csak a sajátomat szeretem, de például ha kimegyünk a strandra, persze kivisszük ilyenkor a fél házat magunkkal, a gyerekmedencébe beleszórom a játékokat aztán aki kapja marja…persze van aki, annyira marta a múltkor, hogy ellopták a vizipisztolyunkat, most mit mondjak erre? Egészségére…vettem másikat…

És majd elfelejtettem, hogy szombatonként általában szülinapi zsúrokat IS tartanak a VÁR-JÁTÉK játszóházban…ilyenkor dübörög a gyerekzsivaj…

…nekem meg marad…

a puki szag…csakis jó értelemben! 🙂

4

Hozzászólás küldése