26
Júl
2020
7

Dudák és Csárdák!

/
/

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kedves, csendes blokkudvar…a hangsúly a VOLT-on van ( nem a fesztivál)…aztán beköltöztem…

Akkor vissza az elejére: blokkos gyerekként nőttem fel, sőt ha jobban belegondolok és számolgatok, akkor a a harminc évem alatt többet laktam blokkban, mint kertes házban.

A gyerekkorom legjava lépcsőházak hűvösében és garázsok labirintusában telt, mindig akadt egy-két-tíz szomszédgyerek, akivel játszhattam.

A 90-es évek végén még nem volt divat (nálunk legalábbis) a telefon…sem az okos…sem a primitív gombos verzió…így mikor sötétedett és felgyúltak az utca fényei tudtuk: irány haza, különben anya kinyír minket!

Szóval jó volt a blokkos gyerekkor…néha hiányzik…a szotyizás, a fogócska, bújocska, vagy amikor a szomszéd nénivel incselkedtünk, ő meg leöntött minket egy veder vízzel…mondhatom…jól lehűtött minket!

Persze hátul ütője is volt a blokkos életnek…például az, amikor a szembe román rendőr szomszéd vasárnap délután bömböltette a román mulatós zenét ismertebb nevén manelet.

…És zengett az egész tömb…természetesen anyukám nem hagyta szó nélkül, végig hallgattuk mind a két oldalát a KAZETTÁNAK…így anyának volt ideje kipakolni az ablakba (első emeleten laktunk) a HIFIT és miután a rendőr bácsinak lejárt a kazija, anya DJ-be váltott és szólt az István a király avagy magyaROCK, férfiak és asszonyok…de jó kis móka, kacagás volt. A zenei művelődést is megkapták a szomszédok! :))

A másik kedvencem a kulcsos sztori…én csak így hívom…kulcsos sztori…

Kérem szépen volt egy garázsunk, a blokknál ahol laktunk, ott tároltuk, a bicikliket, a szánkót, a régi játékaimat, apa horgászcuccát, meg olyan dolgokat, amiket a garázsban szoktak tárolni az emberek.

A probléma ott kezdődött, hogy a fentiekben említett román rendőr bácsi, valahogy mindig a mi garázsunk előtt parkolt le az autójával…így mi se ki-se be…

Anya először tényleg szépen szólt neki, komolyan, semmi vulgaritás, semmi szarkazmus, csak simán szólt, hogy “Légyszi ne parkolj már a garázsunk elé, mert nem tudjuk kivenni vagy betenni a bicikliket.”

Előre is elnézést kérek az olvasóimtól, de tényleg igaz a mondás….rendőr…postás…vasutas…érthetetlen bagázs…

Csak oda parkolt…

Anya reakciója még mindig semmi…higgadtság a köbön…tyű…gondoltam magamban…ez ám az önfegyelem…

…persze nem tartott sokáig…mert a rendőr bácsi a kék daciájával csak a mi “portánk” előtt hesszelt…

…ezért anyukám…nos fogalmazzunk úgy, hogy ráfért az autóra egy alapos polírozás…mivel tanú nem volt…csak ÉN…a saját anyámat meg csak nem dobom fel…így az ügy elévült…a garázsunk előtt pedig még a gaz sem nőtt ki ezek után…

Aztán van egy olyan sztori, hogy este 9 óra van és a jelenet a következő: ülök a konyhában, vacsorázok, közben a Barátok közt megy a TV-ben, a Berényi Miki megint ármánykodott éppen, anyukám pedig kíséri le a lépcsőn a barátnőjét (Csilla ha olvasod remélem magadra ismersz!:))…itt szünet következik…majd anya beront a lakásba…kihúzza a fiókot…kiveszi a nagy konyhakést…és kiszalad a lakásból…én ülök tovább nyugisan, vajas kenyérrel a kezemben, de lehet májkrémes kenyér volt erre már nem emlékszem…eltelt néhány perc….anya visszajön a barátnőjével…meg a késsel…csak annyit mond, hogy megvárjuk apádat! Mire apa hazaért én már a kakaómat szürcsöltem!

Na és mi volt az apropó? És, hogy került a kés a képbe? Meg apám?

Hát úgy, hogy anya és a barátnője mennek le a lépcsőn és jön fel egy részeg fickó aki beléjük kötött…(mint kiderült a fickó az új szomszéd volt)…anyáék megijedtek…és megvárták apát, hogy haza érjen a melóból és haza kísérje anya barátnőjét a szemközti blokkba amúgy…:))))

Mit mondjak, sosem unatkoztam….

Az igazság viszont mégis az, hogy azért több volt a jó szomszéd mint a rossz, főleg mikor anya “befogta” a fél blokkot és a blokk előtt ültünk és a fehér nyiszogós poliésztert morzsoltuk apróra, mert anya az ovisoknak tartott szerepet és ez volt a “hó”…..:))….így mindenki beszállt segíteni…

De száz hónak is egy a vége…ennek a bejegyzésnek mégsem anyukám a főszereplője, hanem Marika néni!

Talán a harmadik bejegyzésemben említettem már az öregasszonyt, akkor pont azzal “piszkált” hogy kint hagytam a biciklimet, és hogy van lelakatolva…és ennek a tetejébe még Renátának szólít(ott)…elég kis vicces sztori…görgessetek visszább…

Szóval, az ember megérzi a bajt, nekem legalábbis jó orrom van hozzá, annyira jó, hogy mai napig azt is megtudom mondani, így 40 km-es távolságban is ha anyukám bal lábbal kelt fel…(anya csak a tiéd a főszerep:)))

Tudtam mikor beköltöztünk a férjem lakásába, hogy bajok lesznek, mivel tipikus dudás vagyok…nem annyira mint anyukám (muszáj volt engedjek mert akkor nem fértünk volna el a csárdában) de dudás vagyok, nem a kulccsal és késsel támadós féle, de zenei ízlésemmel már én is megismertettem a szomszédokat…hát nem lettek System of a Down rajongók….de még lehetnek….:)))

Marika nénivel egyből megtaláltuk egymást…nem tudom miért de vonzom az ilyeneket…először csak “finoman” piszkálgatott…mint például a biciklim lelakatolása…utána, hogy nem csukom be jól a lépcsőház ajtaját…és majd bejön valaki…és…elviszi…a nem tudom mit…utána volt egy-két buli nálunk ami hangosabbra sikerült, de szóltunk is előtte neki (még jó, hogy engedélyt nem kértem, hogy elenged-e a buliba?), de utána csak fújta, hogy hangoskodtunk szombat este…utána az volt a baja, hogy nem sepregetek a tömb előtt, és nem ápolom a kertet, sőt a havat se lapátoltam el…

…amikor pedig felújítottuk a lakást…jelzem minden szomszédnak személyesen egyenként szóltunk, hogy két hónapig, fúrás, csiszolás, vésés lesz…elnézést kérünk előre is…reggel 8 előtt sose kezdtük és maximum 5-ig 6-ig dolgozott a férjem, apukám és Zsolti a lakáson, csak kiabált a vénasszony az első emeletről fel a harmadikra (itt lakunk) hogy a “prostituált anyád” én meg visszakiabáltam a “tied IS!”….

….de most komolyan az összes lakó közül csak Neki volt baja…gondolhatja, hogy mi sem szórakozásból dolgoztuk át a nyarat…

…ezen kívül mindig volt valami baja, amit igyekezett a tudtomra adni, eddig csak azért nem gurítottam le a lépcsőn mert a férjem visszatartott…

…egy nap pedig rám mosolygott a szerencse…vagyis nem szerencse volt, hanem egy pénteki nagytakarítás amikor is megtaláltam a szarvasi kávéfőzőmet a kamra polcának tetején. És akkor megvilágosodtam! Mivel manapság már George Clooney főzi nekem a reggeli kávémat ( ez itt a reklám helye: Nespresso…What Else?), gondoltam egyet és levittem Marika néninek a kávéfőzőt…jó tudom tudom…ez nyalizós életforma volt tőlem…de ha ettől leszáll rólam, már megérte úgyse használtam…

Váratlan dolog ért…annyira örült Marika néni a kávéfőzőnek, hogy elsírta magát…mert, hogy ő nem szokott senkitől semmit kapni, és hogy én olyan jó szomszéd vagyok (igaz mindig motyogok neki ezt azért megjegyezte), de, hogy olyan jól nevelt vagyok, és a vírus időszak alatt is csak én kérdeztem meg, hogy van-e szüksége valamire a boltból? Látszik, hogy jól neveltek a szüleim! (Ezt Marika néni mondta a saját szájával!)

Így történt, hogy Marika nénivel elástuk a csatabárdot, persze mai napig lefut az elsőről ha nem csukom be jól a lépcsőház ajtaját, de már csak annyit mond, hogy: “Menjél, menjél, látom, hogy sietsz!”

A sepregetésből, meg hólapátolásból pedig kivesszük a részünket!

Sőt, hogy kerek legyen a történet Marika nénivel egy igazi maffia hálózat van kialakulóban…de ez már egy másik történet lesz…

Így esett, hogy Renáta…vagyis Beáta…

és

Marika néni…

a két Dudás…

elég jól elfér egy blokkban!

7

2 hozzászólás

Hozzászólás küldése