2
okt
2018
6

Az Anyákért szól a harang!

/
/

Utána vagyok!…milyen rondán hangzik ha hangosan kimondom: de legalább őszinte…és mostmár törekednem kell az őszinteségre, hiszen egy kis embert fogunk a férjemmel felnevelni!

Na szóval…egyszer volt, hol nem volt…á hagyjuk! Ez nem tündérmeseként indult…azért nem is horror…bár ami a vért illeti…nyugalom! Nem +18-as tartalom következik.

Szombaton, a 41. héten sajna nem sajna de befeküdtem a kórházba. Vidáman és izgatottan indultam ( tudjátok mint amikor indulsz álmaid nyaralására és kavarognak benned az érzések), na ez is olyan volt…az elején: “éreztem” – legkésőbb vasárnap meglesz a baba!- …meg hát…

Tök jól telt a szombat…Jóbarátokat néztem a lap topon, ettem, ittam, mintha a Hiltonban lettem volna…végülis kettő bőrönddel állítottam be…néztek is: “Ez beköltözik?”

Mellettem szóljon, hogy az egyik “tatyóban” csak Fredi baba cuccai voltak…biztos, ami biztos…:)

A szombat…eltelt…meg a vasárnap délután is…méhszáj csukva…még mindig…aztán este 11 órakor “valami” elindult…egyesek szerint “jósló” fájások…SZERINTEM meg ez nem az Astro Show…mondta is a szobatársam : “Dikk én is így jártam…nézd csak meg a földön fogsz kúszni…”

És igaza lett…de ennyire ne szaladjunk előre!

Vasárnap hajnalban már 10…aztán 5 percenként “jöttek” a fájások…riasztottam a férjemet, szüleimet: Hamarosan jön a baba!

Hát nem jött…vissza az egész…méhszáj csukva…a fájdalom viszont nem múlt…azt mondták, nem ilyet kell érezzek…MAJD megtudom!!!

Hétfőn szintén “eljátszottam” ugyan ezt…(nagyon örültek nekem :)))…ekkor már A VIP szobában, egymagamban kapartam a falat ( leendő anyukák nem akarok senkit ijesztgetni…ez az ÉN sztorim! Neked tuti más lesz!)

Kedd…na most…most biztos, hogy jön már…mire vár már mindenki? Nem vagyok rá büszke, hogy akkor még kismamaként olyan szavak is elhagyták a számat, hogy még a kocsis is belepirult volna…

Aztán csoda nem csoda de pontban éjfélkor végre egy ceruzányi rés volt…na ez már valami két nap alatt! Végülis Róma sem egy nap alatt épült!

…és elindult a lavina…az elején egész jól bírtam…végülis volt időm “edzeni” vasárnap óta…reggel hétkor “már” 2 ujjnyi…huhúúú…már itt elkezdtem nyavalyogni az orvosnak: adjon valamit…nem bírom…

Spoiler: úgy indultam neki a szülésnek, hogy köszi, de nem kell epidurál…más is megszült…menni fog…

 

És akartam is, hogy menjen…már olyan régóta terveztem, hogy milyen fájdalommal teli csodás pillanatok lesznek…fájások jönnek mennek, egy két nyomás és kint a fiam, rám mosolyog…a karomba adják…elmondom Neki, hogy mennyire vártam és hogy őt szeretem a világon a legjobban…aztán elviszik…jön a férjem hozza a lufikat, virágcsokrot, a nagyszülők csak ámulnak: “Ez a tökéletes unoka!”

…aztán ember tervez…Isten végez…

Na de hoztam a stílusomat…főleg miután 5 ujjnyinál már kaptam valami “szert”…jó volt az anyagon lenni :))

 

…itt már vannak dolgok amik kiestek, de a férjem aki végig mellettem volt és hagyta, hogy marjam a kezét elmesélte, hogy kiabáltam: ” Én holnap megeszek egy egész doboz Magnumot…egyedül… nem adok belőle…”

Majd jött az ügyeletes orvos, aki szintén megvizsgált…neki is mondtam: “Doki! Magánál született a férjem…tudja 91-ben!”

…csak mosolygott…

 

Már 11 óra és semmi…8-nál megálltam…már dél volt…én már a csillagokat leimádkoztam…13 óra…

…és jött a megváltás…

 

“Na Beácska…császárnő lesz!”

 

Ez aztán az előléptetés!

 

Vigyorogva toltak be a műtőbe…itt szeretném Jánosnak, az ápolónak megköszönni, hogy végig szórakoztatott…jó buli volt :))

 

30 perc múlva pedig: “Na Beácska most figyeljen!”

 

…és akkor meghallottam…a legcsodálatosabb hang volt…örökre a fülemben fog csengeni…

 

…oda tették mellém…csak egy pillanatra…de gyorsan elhadartam Neki, amit szerettem volna mondani…addig síri csend honolt a műtőben…

 

…aztán elvitték az édesapjához…

 

Én pedig….passz…minden kiesett…

 

Hogy megérte??? MEG HÁT!!!

 

És ennél jobb és tökéletesebb alkalom nincs is, mint hogy megköszönjem Édesanyámnak, hogy a világra hozott…Anya mostmár mindent értek!

De ne feledkezzünk meg a többi anyukáról sem: Hölgyeim! Le a kalappal Önök előtt!

 

 

Az igazi “jóslás” pedig még csak most következik…

 

 

6

Hozzászólás küldése