15
nov
2017
8

A méret a lényeg!

/
/

Igen! Jól olvasták! Mindenkinek fontos a méret…nem kell ebbe belepirulni…ez tök normális dolog!

Csak ennek a méretnek akkor örülünk ( legalábbis mi nők) amikor jó KICSI…igen a ruhaméretről beszélek!

A múltkor azon gondolkodtam ( túl sok időm volt), hogy milyen klassz lenne ha például a legkisebb méret XL lenne és így haladnánk az XXS felé…olyan jót tenne a lelkünknek…csak egy hétre ha átcímkéznénk a ruhákat…és csak cikáztak a gondolatok a fejemben…L…M…S…

Zárójel ( itt most nincs szükség a károgókra…meg a tuti tippekre…hogyan fogyjunk le egészségesen , hogy beleférjünk a szilveszteri ruhánkba…itt most mindenki hallgasson…főleg aki XS-es).

Vissza a méretekhez…azt hittem dobok egy hátast…

Átlagos hétköznap…nos akkor dobjuk fel a napunkat egy kicsit és menjünk vásárolni…vagy ahogy manapság mondják…shoppingolni….pont csipogott a teló: Megjött a fizu! 🙂

Tök jó a hangulat…a kocsiban bömböl a zene…na jó Britney Spears-t hallgattam. Már látom magamon az új ruhámat…még a múltkor kinéztem magamnak…csak kicsit szűk volt…sebaj egy gyors “villámdiéta” meg egy két felüléssel több és már feszítek is az új rucimban…

Szóval beparkolok…kicsit srégen…mert én így szeretem…amúgyis van még egy csomó szabad parkoló, mindenkinek jut hely.

Bemegyek abba a boltba, ahol a legkisebb is számít…az irányt egyből a ruhák felé veszem…és egyszerűen nem látom…tegnap még ott volt…nagyot sóhajtok…meg egy két csúnya szó is elhagyja a számat…na nem a világ vége…és már ki is szúrtam a következő ruhát. ( csak vegyek valamit ha már eljöttem…meg kell egy kis vigasz is…)

Bárcsak hagytam volna lógva a ruhát…

36-38 a méretem…inkább 38 ha nagyon őszinte akarok lenni! És miért ne legyek?!

Szóval tisztában vagyok testi adottságaimmal…reménykedve mégis előbb a     36-osba préseltem VOLNA magam…de még a karomig se tudtam belebújni…mondom: miiiii vaaannnn????

…gyorsan lehűtöttem az agyamat…jön a 38-as…na neeeee…hát ez se jön rám…

Na most akkor tisztázzunk valamit…nem, hogy nem jött rám…el se jutottam odáig, hogy akár egy kis anyagdarabot a ruhából a testemen érezzek…

Nem akarok hiúsági kérdést csinálni belőle…de nagyon bántott a dolog…főleg azért mert jó ideje odafigyelek, hogy mit eszek, hogy eszek…és visszatértem a futáshoz is…

…és jött a 40-es…azt hittem itt már megállunk…   42-es…visszagondolva nem is tudom miért kínoztam magam tovább…tudtam, hogy ez abszurd…tuti el van méretezve…vehettem volna más ruhát is…de már elöntött a kétségbeesés…a düh…

És a sztori vége? ÖTVENES volt a mérete annak a ruhának amibe éppen…éppen, hogy belefértem…

 

…és elfogytak a méretek…

 

 

 

8

Hozzászólás küldése